Amikor a központozás létfontosságú lenne: mert nem mindegy, hogy “olcsó, vagy drága?” vagy “olcsó vagy, drága?” – Az év természetszerűleg, ahogy a boltokban, úgy a szolgáltatóiparban – így nálam – is elhozta az áremelést 2024-ben. Ez az életünkkel együttjáró szükséges rossz – kell, mert az infláció mellett kúsznak fel az energiaárak is, és ragozhatnám, de nem fogom, elvégre ez nem ige.
Igen, idén is emeltem, és tudom, nem is keveset. Ezzel viszont nem vagyok egyedül, és most már elmondhatom, hogy nem, nem vagyok se olcsó, se drága. Valahol a középármezőnyben vagyok megtalálható, emellett persze az átlagosnál magasabb minőséget igyekszem biztosítani az ügyfeleimnek.
Volt már erre panasz?
A minőségre nem. A szabadszájúságomra és az áraimra tettek megjegyzést, de ezekből tanulva igyekszem diplomatikusabb lenni – ami nálam a leegyszerűsödött kommunikációt jelenti: üzletben nincs barátság. Az áraimat pedig a saját szuverenitásom okán határozom meg, amibe innentől fogva nem engedek beleszólást.
Beszéljünk őszintén!
A munkám nagy részének komoly háttere van: sok tanulás, még több kudarc, kevés siker, de folyamatos fejlődés az ára. A több mint huszonhat évnyi tapasztalatot sem a hangyák hordták össze. Plusz nekem is van rezsim, amit fizetnem kell, az áram, az internet nincs ingyen és a szoftvereim fenntartása is elég költséges. Igazság szerint európai árakat kellene elkérnem, de tudva, hogy az ország csak helyileg az, financiálisan nem, ehhez valamennyire alkalmazkodnom kell. Azonban ebből már nem engedek.
És van, amiből igen?
Szabadon megadom a döntést: az ügyfél eldöntheti, hogy velem dolgoztat-e – és akkor részemről azon dolgozom, hogy a lehető legjobbat kapja a pénzéért. Ha engem választ, úgy nagy szeretettel várom. Ha nem, akkor nyugodtan forduljon máshoz, ez rendben van. Egyet ne felejtsen el: az olcsó(bb)ság nem feltétlen garancia a jó minőségre. Ha ezt az egyenlőtlenséget bevállalja, akkor jobb is, ha mi nem dolgozunk együtt.
Érinti ez a 2023-ban elkezdett projekteket?
Azokat nem érinti. A folyamatban lévő, illetve a tavaly megrendelt munkák még a 2023-as áron lesznek elszámolva. A 2024. január 1-je után beérkező megkereséseket számolom az új árazás szerint.
Szabad kérdezni, mi micsoda?
Szabad, sőt kell is. Sok esetben fogalomzavar áll fent, mire kiderül, mit szeretne az ügyfél, már egészen másra lesz szüksége. Ha nem biztos a könyvkiadási terminusokban, de nem akar száraz tankönyvet olvasgatni, akkor vegye meg a könyvemet:
Idén jelenik meg egy kiadófüggetlen (de MKMT-s támogatású, akik népszerűsítik a magyar szerzők alkotásait, és nem szólnak bele a kiadásba) változatban. Megjelenés: 2024. február 23. Előtte nálam, utána nagy e-book-értékesítőknél is kapható lesz.
Megpróbálom értékelni a 2023-as évet könyves szakemberi szemszögből. Ismétlem: megpróbálom. Nem biztos, hogy sikerül. Készülj fel, ha valami habos-babos sztorira vágysz, azt itt nem kapod meg… Ha 2023 egy film volna, biztos vagyok benne, hogy valamiféle akcióhorror-zsánermix lenne, de nem a zs-kategóriásból, legalábbis ami a cselekményt és az effekteket illeti, mert volt itt minden, mint a búcsúban.
Az évkezdet nagyon szomorúan alakult magántermészetű okokból, de ugyanakkor két olvasószerkesztő-korrektor kollégám – az édesanyám, Váczy Ludmilla és a nővérem, Váczy Laura – elvesztésével is, akik szakmai tudását azóta is nagyban hiányolja ez a szféra.Legyen nekik könnyű az ég! De hát ilyen az élet. Elmúlik. Ami űrt hátrahagytak, én igyekeztem valamennyire betölteni – spoiler alert: nem sikerült -, cserébe a gyászfeldolgozás jelenleg is folyik. A munka nemkülönben, amennyire tőlem telik.
Nyilván nem sikerült teljesen abszolválni a Munka Hőse érem megszerzését idénre a fent írt okok miatt, pedig én tényleg beleadtam apait-anyait. Átvettem a cégvezetést, igyekeztem a pénzügyi állapotokat helyre rakni, ami az év közepére sikerült is. De ugye tudjuk, mi történik az akciófilmek közepén bekövetkező happy endinggel? Az, hogy az még nem a vége! :)
Az év második felében egyrészt realizáltam, hogy mocskosul kiégtem – azóta nem illusztrálok, sem borítót nem tervezek most bizonytalan ideig -, másrészt pedig egy – azóta csak volt – ügyfelem úgy gondolta, jó móka, ha nem fizeti ki a munkámat. (Egy másik is bepróbálkozott, de neki nem sikerült, ki kellett fizetnie. Utóbbiről nincsenek feljegyzések, mert ott jól végződött a történet.) Megint így jártam, csak most kicsit nagyobb összegről kellett lemondanom, mint tavaly ősszel. Hiába volt szerződésünk, teszem hozzá. Újat írtunk, de nyilván a pénzemnek búcsút inthettem, mert csak máshogy tudtuk rendezni. Azért elég nagy rést vágott a pajzson, de spongyát rá. Cserébe szabad vagyok. :)
Ez a sok rossz egyben azt eredményezte, hogy szeptemberben egy harmadik ügyféltől is megváljak, mert a kiégésem nála kulminált, és mivel nem állt ki mellettem, jobbnak láttam, ha őt is eltávolítom az életemből. Mire eljutottam az év utolsó hónapjáig, amit már el bírtam könyvelni emberinek, szemben az azt megelőző tizenegy hónap poklával, számolatlan feküdtek mögöttem az elhajtott ügyfelek. (Nem tudom, mennyi a body count, ne kérdezd.) Hitelt kellett felvennem, hogy ne menjek csődbe, kihordtam lábon egy idegösszeomlást, átmentem megint egy adag covidon, vagy az rajtam… Kiderült, hogy menthetetlenül ADHD-s vagyok, és valószínűleg ASD-s is – mondjuk ez így elég sok mindent megmagyaráz. Ezen dolgozom ezerrel, hogy ennek ellenére a munkámat maradéktalanul el tudjam végezni.
Most látom, ahogy egy nagy levegőt veszel, és tervezed megkérdezni: “mégis hogy a francért nem lőtted főbe magad mindezek után?” Válaszom: 1. nincs fegyverem, de van családom (hála Istennek, értük érdemes élni, meg hát felelősség is van a világon, pásztmek), 2. mert azért nem csak rémes dolgok történtek velem, annak ellenére, hogy perpillanat nem igazán tudom, mit hoz a jövő. Vakrepülésbe kezdtem… :D De nézzük a jókat, hiszen volt az is tömérdek, a rosszak pedig innentől kezdve szóra sem érdemesek! ;)
Megalakult a Könyvek Sorban kiadó, egyelőre nyilván belterjes szerzők műveivel, de így is tökéletes, amúgy is termeli a másik énem a könyveket, mint a hülye. ;) Mostanra minden létező könyvem kiadási joga szabadpályás, így szépen-lassan besorol a KS égisze alá. ;)
Lehettem ott díjkiosztó szerző, ahol tanítvány nem – leginkább, mert akkor még nem volt a Budai Rajziskola, amikor én tanultam :D -, úgy érzem, számomra ez egy hatalmas előrelépés volt szakmailag. Könyvjelzőtervekre írtunk ki pályázatot az intézmény diákjainak még a tanév elejére, és nagyon sok tehetséges alkotó közül nehezen választva három nyertesnek adhattunk át jutalmat.
Dolgozhattam csodálatos kiadványokon (a teljesség igénye nélkül!):
közöttük lelket melengető történelmi romantikuson – Kristin M. Furrier: Joanne -, aminek a borítójára is irtó büszke vagyok, mert saját készítésem, még a kiégés előttről;
ugyanígy megemlíteném Szollár Bence: Otthagyod a fogad – itt a cím is az én ötletem volt :D – horror regényét, illetve Bacsa Zsófia: Jillian Rosedale fantasyját, Pataki Eszter és Krisztina: Cserébe beszélgessünk YA fejlődésregényét, vagy az Örökkék Merítés 2023 antológiáját;
szerkeszthettem Alexander B. Hackman: Az utolsó huszonhét – Hívójele: “Granit” apokaliptikus thrillerét;
készíthettem nyomdába írótestvérem könyvének borítóját, aminek a tervezése nem az enyém, de szerintem eddig a legszebb, amivel találkoztam – a tavalyi nyertes után az idei nyertes :) – Chris Land: Mindenség lelke – Salawa -;
részt vehettem utazásról szóló kézikönyv összeállításában is – Ádám Adrienn: Hawaii kalandok -, illetve tényirodalmi feltáró mű olvasószerkesztésében – Schubert István: A csepeli kettős gyilkosság -, gyerekkönyveken – Nagy Viki: Borzas – Egy kis lajhár nagy utazása, Gréger Csaba: Mozaikvándorok – szóval hihetetlen széles palettán dolgozhattam, és remélem, még fogok is;
megismerhettem Péli Zsófia: Ginevra kendője című kötetén keresztül a Garbó kiadót, akiken át nemcsak az előbb említett könyvet, de egy új ismeretséget is nyerhettem: egy másik szerzővel is találkozhattam és együtt dolgozhattam, akivel sosem gondoltam volna, effektíve bakancslistás volt – és egyelőre nem árulom el, ki ő, de az biztos, hogy milliók ismerik és szeretik őt, velem együtt. Azért nem hozom még nyilvánosságra, mivel egyelőre még nyomdában a könyv, és nem kaptam még engedélyt a hírközlésre.
Akárhogyan is alakuljon a jövő – nyilván vannak folyamatban lévő munkák és tervek 2024-re -, ezekért megérte küzdeni. Nem könnyű ez a szakma, de annyit adott, hogy végre tudom: nem azért maradtam egyedül, mert nem vagyok csapatjátékos, hanem mert még nincs meg az a csapat, ami befogad, de ki nem vet magából. Egyszer az is meglesz, én hiszem. Addig pedig – nyilván ahogy Isten akarja, de én megteszem a részemet – haladok előre, mint a tank, mert csak ezt az egy irányt ismerem. Az irány pedig csak menet közben változik, állva nem! Sokszor lesz újratervezés, ha nem állandóan, de már biztos terep a bizonytalan. :D Ha akarok, ha nem: indulok 2024-be. Egy jó tanács: vagy támogass, vagy állj el az utamból! ;)
Örök hálám azoknak, akik velem maradtak! Akik nem, azoknak meg jó utat a jövőbe! ;) Az ideinél reziliensebb mentalitást kívánok magunknak az új esztendőre! ;)
(Nyitókép: a Budai Rajziskolai eredményhirdetés résztvevői. Fotó: saját tulajdon)
Ha létezne egy ilyen verseny, ahol megméretnének a borítótervek, és ha én szervezhetném, lennének helyezettek is. De nincs, és nekem semmi energiám megszervezni, szóval aki kapja, marja, vihető az ötlet. ;) Persze így februárban kicsit korai nyerteseket jelölni, viszont szerintem ez akkor is egy dobogós alkotás.
Szerintem abszolút 1. helyezett az Aposztróf kiadásában készült, Dömötör László szerző könyve, A Hold hősei – A lámpás hölgy című regény borítója. Nem tudom, ki rajzolta és tipografálta, de egyből beleszerettem a művébe. Mivel még tényleg év eleje van, lehet, hogy az esztendő során felbukkan más zseniális tervezés is, ám addig ez maximálisan viszi a pálmát. Arany.
Hogy miért? A színek harmóniája, a realista és mégis karikatúraszerű kézirajz eleve a kedvencem, és telitalálat a figuratíva is. Annak ellenére, hogy mennyire nem tipikus egy lámpás hölgy a borítón, mi más lehetne ott? Annyira tűpontos, egyszerű és nagyszerű. Ránézel – és működik. Akkor is, ha a lila a színelemzés világában a frusztráció színe, itt abszolút nem azt sugározza, hanem hihetetlen nyugalmat és biztonságot áraszt. Totál pozitív és közben mégis alternatíve beindítja a fantáziát.
Mivel alapból érdekel a könyv is – mert az első rész megvan, és nyilván kell a folytatás -, talán nehezebb leszűrni belőle, hogy akkor is élénken felkeltené a kíváncsiságomat, ha kedvenc zsáneren kívül esne a kötet. Engem már a borítóval megnyert magának. Ha el sem olvasnám, akkor is a polcomon szeretném látni.
ő alkotta ezt a csoda szépséget. Ezúton gratulálok, és köszönöm az olvasók nevében ezt a szemgyönyörködtető élményt, valamint további sok sikert és még több ilyen csodálatos borítót kívánok neki.
…avagy jó helyen jársz, csak rossz időben. Mi történt az oldal nem blogos részével? Hát kérem szépen, vállalkozási kényszerszünet. (Nem kell megijedni, van, ami folytatható zavartalanul, de most külsős vagy számlás megrendeléseket nem áll módomban teljesíteni, máshogy meg ugye nem szabad. ;) )
Mit lehet tenni? Semmit. Lehet nézelődni, tájékozódni, böngészni, olvasni, kérdezni, együttérezni. Minden más elmúlik. Lehet, talán itt az ideje felpörgetni a blog részét, meg a könyvek írását, elvégre akkor már tényleg ideje átadni azt a fene nagy tudást, ami össze bírt gyűlni egy fél emberöltő alatt. Vagy mi.
Szóval azért nem jöttél hiába, csak már későn vagy épp korán. Ha az előbbi, ne bánkódj, mert igazából utóbbi, úgyhogy maradj. Olvasgass, nézelődj. Én meg nemsokára jövök. :)
Miért? Mert nem sok értelme van, hogy legyen, és önmagában elég zavaró a visszajelzések alapján.
Igazából annak idején angolszász ügyfelek érkezésével és megtartásuk reményében lett bilingvis az oldalam. Valamint sok álláshirdetésben alapvető az angol nyelv ismerete, kétnyelvű CV-k és portfóliók kellettek. Azonban mára már csak magyar vagy magyarul beszélő-olvasó látogatóbázisom maradt. Így megy ez | as it goes –, mondotta volt Kurt Vonnegut. :)
Innentől kezdve a blogbejegyzések is csak magyarul futnak majd, persze a régiek megmaradnak kétnyelvűnek. Néhány aloldal – a Borka és a Kapcsolat-Contact – azért magyar-angol marad, hiszen ettől függetlenül a világ minden szegletéből felveheti velem a kapcsolatot, aki szeretné.
If you read it as an English speaker, Borka and Kapcsolat-Contact subpages remained bilingual, so you can get informed about me and we can keep in touch.
Ennek itt meglehetősen szomorú történet adatott eddig. Pedig milyen vidám színei vannak, ugye?
Pár héttel ezelőtt hírt adtam arról, hogy egy szerző megrendelte a borítót, majd annak elfogadása után kijelentette: fizetni viszont nem fog érte. Ezzel okozott anyagi kárt nekem. Sajnos a probléma azóta sem oldódott meg, annak ellenére, hogy az illetőt kétszer is megkerestem az ügyünk peren kívüli elrendezésére. Ezért itt maradt nekem ez a szegény, jobb sorsra érdemes, nagyon szép könyvkülcsín, és csak arra vár, hogy egy rá vágyó személy megvásárolja.
Kérlek, legyél te az! ^_^ Hadd legyen happy endje ennek az ifjúsági kalandsztori borítónak! :D
Since now, this cover had a very sad life line. Though it has very happy colors, hasn’t it?
There was an author who ordered this cover—with the proper titling, by the way—but after it had been done she didn’t wanted to pay for it. The Hungarian blogpost about it is here. She has caused financial damage to me with her act. Unfortunately, the problem is still unsolved, although I’ve mailed to that person twice about arranging our unbalancies without involving the authorities. So then, now this very nice book cover stayed with me and it’s just waiting its right owner.
Please, be the one and choose this cover! ^_^ Let this YA adventure story have a happy ending! :D
Különös, hogyan kelhet új életre egy látszólag viharvert sorsú borító. Elvégre ez nem tehet az esetleges szerzői visszalépéstől…
Ez a romantikus zsánerben készült példány kevesebbet szenvedett, mint a fenti ifjúsági társa, de ugyanúgy sok bosszúság, végül vétó övezte az elkészültét. Határozottan nem érdemelte meg a rossz bánásmódot, ezért elhatároztam, hogy új életet adok neki és szabaddá teszem.
Erről a változatról töröltem az eredeti előteret, mert az személyiségi jogokat sértett volna, ha megmarad. Hosszú huzavona után készült el egy nem túl ízléses rajz a sajnos egyáltalán nem együttműködő szerző arcáról. Igen, én nem kedveltem az eredményt, szerintem csúnya lett, de ő ragaszkodott hozzá. Végül elköszöntünk egymástól, és nem adtuk ki a könyvet.
Egy régi művészrajzomat tettem be ahelyett, hirtelen ötlettől vezérelve. Ez a szenvedélyes színvilágú menyecske és a letisztult stílusú amerikai sorházfal egymásra talált.
Már csak téged keres, remélve, hogy te is itt vagy, hogy megvedd. Megérdemli ez a szépség! ;*
A cím mindkét borító esetében csak kitalált, természetesen bármi más állhat ott, viszont az elrendezés miatt kellett keresnem valami fantáziacímet.
It’s so strange how a likely hard times lived and cancelled cover can be resurrected. But it can be, because the cover obviously is not blameable of the author’s withdrawal.
This romance genre book cover has been suffered less than the YA adventure genre one above, still many irritating things—and a big “no” at the end—had happened. This cover definitely didn’t deserve this maleficious treat so I have decided to give it a new life and to set it free.
I deleted the foreground from this version because that had its copyright issues. Originally, the author sticked on a not really nice drawn picture of face. Yes, even I made that but I hated the result and thought that was ugly. Still the author was stubborn about it. At the end, we didn’t publish the book but there were other facts—irrelevant now—, too.
So I replaced the foreground with my old art drawing by an instant idea. This passionately colorful lady fits in the downtown block background.
It’s just searching for you and I hope you are here to buy it. This beauty is worthy! ;*
Titling is random, of course, it’s just a placeholder text for the best filling for the shape of a good-looking title.
+ ÚJ LEHETŐSÉG! Ezekkel az adatokkal én is elő tudom készíteni nyomdára a borítót, nem kell csomagot adnom:
– szerző pontos neve
– a mű pontos címe
– hátszöveg (fülekre külön szöveges és képes anyagok – megbeszélés tárgyát képezik)
– ISBN-szám (vonalkódnak)
– egyedi példányár
– kiadói vagy szerzői logó, ha van.
(Ha nem látod a listában a borítókat, akkor már elkelt. De ne szomorkodj, van másik! ;* )
Nemrégiben – a meglehetősen kaotikusra sikeredő életutam és elkeserítő életkörülményeim miatt – megkezdtem a vállalkozásom felszámolását. Azonban úgy hozta a sors, hogy végül mégis inkább azt határoztam el: nem adom fel, amiért negyedévszázadig küzdöttem. Nehogy már! Csak azért is harcolok tovább az olvasók és a szerzők érdekében, de legfőképpen az igényes könyvek létrejöttéért. Csak más, akár eddig nem használt megoldásokat kell keresnem a sikeresebb megjelenés érdekében.
Készborítókat kezdtem reklámozni a felületeimen, amik látszólag a semmiből bukkantak elő. Pedig dehogy! Történetük is van, amit – úgy gondolom – érdemes elolvasni.
Recently I’d started closing my enterprise because of my very chaotic life path and my desperate living situations. Then what has happened? All things turned upside down. So I’ve just decided not to give up my 25-year-old experience and struggle. No way! I keep fighting for readers’ and authors’ benefits but mainly for the creation of books which have quality. Although, I have to change my mind about the solution and make success by renewed thinking and ways.
Ready-to-use book covers have started to show up on my platforms which are seemed to be popped up from nothing. But it has not happened this way. These covers have their own story which I think you may enjoy to read.
Itt van például ez a fantasyborító. Már régóta várakozik az igazi gazdájára, aki szívesen burkolná bele a történetét.
Eredetileg J. Soldier “Mágus” c. könyvéhez készült, de a szerző végül más képet és címzést választott, így ez a kedves arcú fiatalember és a cirkalmas címzés nálam maradt.
Az ötletet, hogy kezdjem el árulni a gazdátlan borítóimat, ez a terv indította el, azonban nem sokkal később leálltam a hirdetéssel, és egészen mostanáig nem is tettem ki, hogy nekem ilyenjeim is vannak. Nagy kár volt! Na, de most…
Ha a főszereplőd egy mindenre képes, nagy erejű kardvirtuóz, harcos lelkű hős, akkor téged hív ez a borító.
A cím természetesen kitalált, bármi más állhat ott, csak az elrendezés miatt kerestem valami – leginkább háromsoros – fantáziacímet.
Like this fantasy genre cover here. It’s still waiting its real owner who’d like to cover their storybook gladly.
Originally, this cover was made for the novel of J. Soldier “Mágus” (The Wizard), but the author has chosen another picture and titling. So this gorgeous man stayed at me.
This layout gave me the idea to sell the hostless book covers of mine. But that time I just quitted the promotion soon and only lately I reopened the opportunity to buy these of my covers. My bad, for waiting too long. Until now… :D
If your protagonist is an all-braved and full-powered swordbearer with a fighter heart, then this cover is absolutely yours.
Titling is random, of course, it’s just a placeholder text for the best filling for the shape of a good-looking title.
Ez a horrorborító nekem például nagyon jó emléket idéz. Hogy mennyire együtt tudunk gondolkodni, és adott esetben rugalmasan újratervezni egy szerzővel vagy kiadóval, és mindenki jól jár. (Win-win szitu!)
Eredetileg a Marysol könyvkiadó hamarosan megjelenő, “Vérmesék” c. antológiájához terveztem ezt a borítót. Hogy miért nem ez az ötlet nyert? Mert az antológiában a horrort nem feltétlen egy vértől csöpögő mészáros biztosítja. Nem tudjuk előre, melyik szerző milyen horrorisztikus elemet használ majd. És ha történetesen pont senki nem ír késes gyilkosról, akkor a borító nevetségessé teheti az alkotást. Az ilyesmire mindig érdemes figyelni! ;)
Ezért a kiadó végül egy másikat, egy koponyásat választott borítójául, ami szerintem is jobban illik az antológiához. (Az a borítóterv a honlapon a Megvalósult borítók között látható.)
Ettől függetlenül ezt eltehettem magamhoz, amiért hálás vagyok a Marysol kiadónak. ;* Mert mit lehet tudni? Talán a te horrorsztoridban pont egy pszichopata antihős hentel, akkor neked biztosan “odavág” ez a terv.
A cím természetesen kitalált, bármi más állhat ott, csak az elrendezés miatt kerestem valami – leginkább kétszavas – fantáziacímet.
This horror genre cover reminds me a very good memory. I remembered that we could think together the author or publisher, and recalculate the designing process if needed, so this has become a great win-win situ.
Originally, I designed this cover for Marysol publisher’s next horror anthology called “Vérmesék” (Bloody Tales). You may ask me why not this cover was made up. Because in this anthology the horror maybe not set by a bloodful slayer. We can’t prognose which co-author will use that gore element, and what if nobody writes about a stabbing killer. That way, the knife cover would make the book horrific but not horrifying. It’s important to take care of this kind of mistakes always. :)
Thus, finally the publisher has chosen another cover, one with a skull. I agree with them about this fits to the anthology better. (The approved result is on the Published covers page.)
By the way, I picked this cover to me and I’m very thankful for Marysol to let me doing this. ;* Because we cannot know. Maybe in your exact horror story, a psychopath antagonist is slaughtering, and this cover absolutely fits on.
Titling is random, of course, it’s just a placeholder text for the best filling for the shape of a good-looking title.
+ ÚJ LEHETŐSÉG! Ezekkel az adatokkal én is elő tudom készíteni nyomdára a borítót:
szerző pontos neve
a mű pontos címe
hátszöveg (fülekre külön szöveges és képes anyagok – megbeszélés tárgyát képezik)
ISBN-szám (vonalkódnak)
egyedi példányár
kiadói vagy szerzői logó, ha van.
(Közben egy borító már elkelt. De van még sok másik! )
Vannak helyzetek, amikre nem lehet eléggé felkészülni. Igen, néha eltűnnek a gerincszövegezések az előkészítésnél, vagy nagyobb méretben adjuk le a borítót, mint amekkora kell, esetleg rosszul bontottuk színre az anyagot – ezekkel mind szembenéztem már az eltelt negyed évszázad alatt. Ám mégsem ez az, amitől egy könyves szakmában jártas szakember végképp kiakad. Hanem az, ha…
Nem fizetik ki az elvégzett munkáját
Igen, ilyen létezik, főleg kishazánkban. Erre lehet bebiztosodni úgy, hogy mindent lepapírozunk, előleget kérünk, és a többi… De mi van, ha már csak két hetünk van a szakmából, aztán usgyi, és már rohadtul nem akarunk mást, mint megcsinálni a feladatunkat, amivel megbíztak, minden fityfallang nélkül? Az, hogy néha ráb… onyolódunk. A nagy számok törvénye, és persze a csalók tetemes száma, hogy egybe olykor-olykor belefutunk. Most így jártam – de nem kell félteni. Aki engem átvert és megkárosított, annak nem lesz könnyű dolga a jövőben. Annak ellenére, hogy nem írtunk szerződést, vagy nem kértem előre pénzt, minden leütött billentyűnyom és regisztrált fájldátum bizonyító erejű a hatóságok előtt. Másrészt pedig a kapcsolati hálómon ő már nem jut át. Körbeküldtem a kiadók és a szakmabeli társaim között a nevét, és hogy mit tett pontosan velem. Nem hallgattam el semmit, így a saját hülyeségemet sem. Annyi a bűnöm, hogy most ország-világ elé tárom, meg hogy nem kértem előleget, de más nem… Ne is vesézzük ki, én mennyire voltam barom, inkább arról beszéljünk, te hogyan kerüld el az ilyen bajt.
Kérj előleget, legalább a munkadíj felét!
Később lehet kompenzálni, de ezzel kizárod, hogy nagyot bukj az ügyön, ha esetleg visszafordulna a célvonal előtt a “kedves” megrendelő. Ez lehet az ún. fájdalomdíj. Én – bevallom őszintén -, az elmúlt években magántermészetű okokból nem hajlottam az előleg megfizettetésére, mivel nekem azzal is rossz tapasztalataim voltak. De most lehet, mégis jobban jártam volna… Das ist pech, mondja a turista Svájcban.
Ne add át a végeredményt, ha nem fizeti ki!
Na, ezt már nagyon régen megtanultam. Semmit, amíg nincs fizetség. Az az én szellemi termékem, megilletik a jogaim. Ha nagyon felszívom magam, ledobálom róla a címzést, és csak a nyers vázat, nyilván vakszöveggel, de eladom másnak, aki megveszi és kifizeti nekem. Hiszen a rajz, a dizájn, a tipográfia az saját!
Ha rekonstrukciót kér félkész fájlból, ne vállald el!
Nagyon sokszor fordultak hozzám is így, hogy rekonstruáljak valamit, amiből ők nem kaptak végleges példányt, mert – idézem – “a grafikus egy szemét állat volt velük”. Igen, mert nem fizették ki a munkáját, mily meglepő. Mondanom sem kell, megmosolyogtató. Aki átverte egy kollégámat, az nagy valószínűséggel engem is át fog. Nyilván elhajtottam, hogy ez nem aktuális. Ritkán vagyok hülye azért.
Ha átvertek, ne hallgass!
Akkor se, ha hülye voltál. Tudom-tudom, nem túl civilizált és európai kinyafogni a Facebookra, hogy “jaj, átvertek”, de néha muszáj. Főleg, ha a csaló személye valamilyen “pata”, azaz személyiségzavaros, ami miatt például nullán van a lelkiismerete. Őt nem fogja meghatni az “ütyülü-pütyülü, fizess ki, lécci”, meg hasonlók. Pontosan tudja, mit kellene tennie és miért, de nem teszi. Keményen oda kell vágni, akár elmenni a végsőkig a jogérvényesítést tekintve. Nyilván azért függ is, mennyi az a pénz, amivel tartozik… Azért is érdemes megosztani a nagyérdeművel, mi történt veled, hogy ők már ne essenek bele ilyen hibába. Kicsit morbid, de más kárán tanul az átlagember, a hülye meg még a sajátján sem. Szóval kicsit örülök is, hogy abbahagyom, mert így már biztos nem vernek át többet. :D :D :D Jó, persze nem emiatt hagyom abba. Ez egy roppant szerencsétlen egybeesés, de annyiban segít, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül léphetek ki a szakmából, nem érezve, hogy – nyilván a pénzen kívül, de – bármit is vesztettem volna. Így már nem.
Dőlj hátra, majd a Karma elvégzi a dolgát!
Spiriduma, de működik. Tudom. Biztos, hogy nem akkor, amikor várnád, de páholyból látod majd a delikvens bűnhődését. Ne csinálj semmit – pláne ne törvénytelent -, miután mások tudomására hoztad, mi történt, vagy megpróbáltál tényleg minden jogszerűt. Talán elbuktad ezt a pénzt, vagy hosszú jogi procedúrának nézel elébe, de egy biztos: végső soron a csaló bukik nagyobbat. Mindig.
A történet szépirodalmi kortárs korrajz és utazóregény. Alapvetően ezt is igyekszik magába sűríteni a borító: az egyébként zenész szerző kérésére digitálisan megfestettem azt a két autót, amivel elindult külföldre “szerencsét próbálni”, és amivel visszaérkezett a szülőfalujába.
The novel genre is a contemporary high literature and a travel book as well. Profoundly, the cover tries combining this in itself: the Author—who is also a musician—asked me to paint digitally two of his cars—the one which was used for leaving and the other one which was used for coming home.
Vázlatolás | Drafting
Rajzoltam már autót – rekonstrukcióban vagy műszaki pontossággal -, azonban most kimondottan akvarell hatású, elnagyolt, mégis jól kivehető stílusú grafikára volt szükség. (Mivel emellett a rendszámtáblát például illett elmosni, mert GDPR, meg ilyenek; vagy a Hegyeshalom tábla már túl messze van, de mégis lássuk, hogy az; a kis matricákat az autók hátulján úgy kellett megalkotni, hogy felismerhetőek legyenek – ezek a felvetések okoztak kihívást, de reményeim szerint sikerült megoldanom őket.)
A címlapon az emigrációba vonuló, a hátlapon a hazatérő kocsi dübörög az úton. Kettejüket egy rugalmas gerinc köti össze seamless háttérrel, amik egymásba is futnak. Azonban – mivel a határátkelő hosszú betontraverze és a csolnoki hegyek nem végződhetnek egy vonalban, illetve a füves rész és a sztráda kövezete is üti egymást – szükséges volt elkülöníteni a két felet úgy, hogy egy szakadást tettem a gerincre, ugyanabból a tépett “alomból”, mint ami a füleken könnyíti a szövegblokkok olvasását. Ennek egyfelől vizuális okai vannak: nem lett volna szép, ha enélkül találkoznak élesen a képszélek. Másfelől pedig jelentést is hordoz: aki kiköltözik, az visszatérve már teljesen más ember lesz. Kifelé kiszakítunk egy darabot a magyarságunkból, hazajőve pedig már külföld is belénk ivódik. Akárhogyan is, ezek az élmények markánsan kivesznek belőlünk, hogy hozzánk tegyenek valami mást.
Az Emigráns Blues egyébként egy Hobo Blues Band-dal címe, ezért javasoltam, hogy – bár a magyar nyelvi szabályok szerint Emigráns-bluesnak kellene írni – írjuk Földes László (Hobo) költői szabadsága szerint nagy kezdőbetűkkel. A címzés amúgy sem nézett volna ki szépen máshogy, csak így. :)
I’ve already drawn cars before—in reconstruction and technical way—though here we needed for an acquarel styled caricaturistic but recognizable graphic picture. (By the way, I had to take the challenge and to solve the issues about blurring license plate infos because of GDPR, so did the sign ‘Hegyeshalom’ farther than readable, still I had to make it recognizable. As well as I had to put the stickers on the cars but let those keeping shape and peculiar marks. I hope I was successful.)
Two cars riding on their way; one is in immigration on the fore, and other is in homecoming on the back cover. Both are integrated in a seamless background with attachment by a flexible spine. Although, the border crossing point is a long concrete construction which has no connection with the hills and meadows of Cholnok village. I had to separate this two part by drawing a paper rip on the spine. This has the same style as the ripped paper background under the text blocks on the sleeves. The reasons why I made like this; first aesthetically, the edges looks better if not reach each other sharply: second; this has a meaning. If someone moves abroad that makes them different. When we leave our home country we rip out of us a little part, also we take alien things when we arrive back. Anyways, these experiences makes us totally different by changing the roots.
‘Emigráns Blues’ (Immigrant Blues) is the title of a song from Hobo Blues Band (famous Hungarian blues band). I advised – at the contrary of the current Hungarian grammar regulations – to write it as the same as the song writer and singer László Földes (Hobo) made it. And it looks the best, by the way.
Kiterített borító fülekkel | Cover layout with sleeves
Kihívást azonban nem csak a borító külső oldalának elkészítése, a fülek átméretezése, a tartalom szortírozása jelentett, hanem a belső borító illusztrálása is.
Belülre egy Ausztria-térkép került, mindkét belső borítóra, amelyet a belső füleken-borítólapokon, a szennycímlapon és az utolsó oldalon is át kellett futtatni. Ezeket pedig külön íveken nyomják, a borítótestet pedig nyitó-, illetve záróhornyolás, azaz egy hajtáskönnyítő törés is éri. Nem beszélve a ragasztásról, ami alá nem szerencsés festeni, mert az rontja a tapadási hatékonyságot. Ezért itt különösen pontosan kell szerkeszteni, fontos eltalálni a képszélek érintkezését és a fedést, hogy a térkép részletei minden eshetőség mellett is pontosan illeszkedjenek, és a könyv is jól tartson.
Hogy ne kerüljön ragasztásba, módosítani kellett néhány város nevének elhelyezkedését, és a Danube (Duna) felirat helyét. Ezért ez a térkép teljesen egyedi, és mindkét borítólapon különbözik egy kicsit, illeszkedve a nyomtatási igényekhez.
It was a challenge by not only the cover outer sides and the sleeves rescaling, and shorting the content but by the illustrating on the inner cover sides.
I put inside an Austria map to the both inner cover which map was needed to spread on the first and the last pages as well. So this process needs extra awareness and precise layout arrangement because these pages are printed on separate sheets. Also the cover body gets an opening and a closing bending break for help to open the book (‘bieg’ in German), even the glue is an issue: printing is not recommend under the glue line because it makes sticking efficiency worse. The point is design and layout management has to be exactly positioned the right way in every possible situation and for the best integrity of the book.
Avoiding the glue line, I had to modify the placement of some title of cities or even the ‘Danube’ titling. This why the map is different and unique on both inner cover sides, by the way it fits to the different and side-focused printing demands.
Látványterv a belső borítóról, ahol a térkép a szennycímlapra átfut | Mockup for inner side of cover where the map spread on the first page as well
Egyébként nagyon kíváncsi vagyok a könyvre, mivel ismerem Gábor stílusát, biztos vagyok benne, hogy sokat fogok mosolyogni, de sírni is. Mert úgy ír, ahogy zenél: betűit átjárja az igazi keserédes blues. :)
A könyv idén július 15-én jelenik meg a Szülőföld gondozásában, egyelőre magyarul.
Rendelni a szerző e-mail-címén és a Facebook-oldalán lehet. Elővételben július 30-ig 3000 forintért megrendelhető az Emigráns Blues.
At the end, I am looking forward to reading this book. I know Gábor’s writing style so I’m sure I’m gonna both smile and burst up in tears. Because he writes as much as he plays music—his letters are immersed in the real bittersweet blues.
The book is on publishing at Szülőföld on 15 July this year, only Hungarian so far.
(Sorry, this article is only Hungarian. There is cause that translating takes more time than I can have now. Thanks for understanding!)
Afterkönyvhét 2022: “Különös könyves hét volt, fények úsztak a Dunán, mint játékos papírhajók…” Ez eddig a legkomolyabb könyves eseményem. Ne értsen félre senki, korábban sem bohóckodtam, azonban az idei könyvhét teljesen más volt, mint az eddigiek. Természetesen azokat is nagyon élveztem, akkor is sok szeretetet és elismerést kaptam – amiért örökké hálás leszek -, most viszont végre úgy érzem: a könyves közösség teljes értékű tagja lettem. Az elmélet gyakorlatba fordult, a kemény munka bizonyos gyümölcsei mostanra értek be – és még van azon a fán, ami folyamatosan érik. Valószínűleg az erősíti ezt az érzést, hogy nemcsak íróként jelentem meg, hanem grafikusként és könyvkiadásban segédkező szakemberként is.
Előrebocsátom, hogy nagyon büszke vagyok arra, amiért lehetőségem van sokféle kiadónak, több egyéni kiadásos szerzőnek dolgozni. Ezért állhattak a könyvhét alatt több stand előtt is a tervezéseim.
A kiállított roll-upok jól bírták az esőzést, még a nagyon durva, jégszerű zegernyét is gond nélkül túlélték.
A második napom
Pénteken igyekeztem célirányosan haladni. Délután kettőre beszéltünk meg találkozót Pilizota Szandrával (Aposztróf kiadó szerzője), aztán együtt bandáztunk négyig, amikor is kezdődött a Vörösmarty téri (Nagy-)színpadon a beszélgetés TarjaKauppinennel, a Napkút szerzőjével és velem A rendszer ellensége című kötetről és azok illusztrációiról (a borítóról itt olvashatni).
Kicsit vicces volt, mert háromnegyed négyre értem a Napkút elé, de közben Tarjáék elmentek értem a Marysol pavilonjához, így némi hajtóvadászat után végül csak felleltük egymást a Nagyszínpad előtt. Nem késtünk el semmivel, mert a minket megelőző beszélgetők – akik amúgy pont valami történelmi témáról adtak elő, így kellően jól megalapozták a mi műsorunkat is – továbbtolták a saját előadásukat négynél.
A színpadon felolvasással kezdtem – amit amúgy is imádok -, aztán pedig izgalmas kérdésekre igyekeztem minél értelmesebben válaszolni. Kicsit izgultam, mert megmondom őszintén, elszoktam a közönség előtti szerepléstől. Erre sürgősen vissza kell állnom, úgyhogy gyakorlás lesz a nyáron ezerrel… ;) Nem baj, állítólag jó volt, én meg rájuk hagyom, kell valami önbecsülésnövelő nekem is. Most szabad volt füllenteni. :D
A dedikálásra is elkísértem a szerzőt illusztrátori minőségemben, ahol különféle vicces dolgokat firkantottam az érdeklődők példányába. Nem készült két egyforma rajz – még répából sem. Miért lett a kis takarmány- és leveszöldség ilyen erejű epizódszereplő? Ehhez el kell olvasni a könyvet! (A kiadónál is meg lehet rendelni, de már a könyvesboltokban – Bookline, Libri, Líra stb. – is kapható.)
A szerző mindenkivel fotózkodott, aki kért dedikált példányt, a fenti képen Luthien bloggerinával készült közös kép. A nap végén hárman maradtunk – Tarja, Alvarando kollégánk és én -, aminek lett így egy kedves, Moly-Merítés szerkesztőségi találkozós hangulata is. :)
Nem sokkal azután, hogy elbúcsúztunk, megdördült az ég, és az a bizonyos, korábban emlegetett felhőszakadás nekilátott megpróbálni az idegeinket, szerencsére sikertelenül, bár elég borzasztó élményekkel társult. Ám ennek már nincs köze a szakmai részhez. :D
A harmadik napom
A szombat volt a tudathasadás napja – nem, persze, de mind grafikusként, mind íróként dedikáltam. A rajzos része délután öttől hatig tartott, amikor is Tarja Kauppinen aláírása mellett egyedi rajzokkal diszítettem A rendszer ellensége példányait. Nagyon élveztem a feladatot.
Volt egy vásárló, aki kifejezetten magáról kért karikaturista portrérajzot a szennycímlapra. Meglehetősen nagy kihívás volt, hiszen spontán arcképet már sok-sok éve – évtizede – nem csináltam. Erről sajnos nem készült kép, de már késő bánat. (Ha lesznek, akik megosztják a rajzolt dedikálásról készült képeiket a közösségi portálon, akkor azt – természetesen megnevezéssel együtt – felteszem ebbe a blogposztba. :) )
Ugyanezen a napon kaptam ajándékot Nagy Alextől (NewLine kiadó szerzőjétől), amit ugyan nem ragasztottak ki a stand oldalára – mert közvetlen a kezembe került -, de tudom, hogy ez a harmadik plakát egy harmadik helyen a könyvhét égisze alatt:
A negyedik napon
A vasárnap olvasói viszonylatban vitt ki a könyvhétre, ám legnagyobb meglepetésemre megkerestek engem is a Tarja dedikálását kérő olvasók. Ez nagyon jólesett és megtisztelő volt, hogy vártak rám, és igényelték az illusztrációimat. Nagyon hálás vagyok értük.
Ez a kép is különleges, mert Tarját két rajzoló veszi körül. Az egyikük, Kapihunschumacher csodás portrékat készít híres emberekről, és megosztja azokat mind az Instagramján, mind a Moly.hu Kiállítóterem nevű zónájában (ami olyan, mint egy csoport vagy topik).
Összességében
Úgy érzem, hogy ez volt az a könyvhét, amikor tényleg beleillettem az egészbe, mint egy kicsi kirakós darabka – jut eszembe, Kirakós -, bár nyilván máskor sem lógtam ki. De talán most először jelentem meg úgy, mint grafikus, illusztrátor és könyvkiadásban segítő személy, könyvgondozó. Aki bárkinek segít, akinek tud. Nem számít, milyen kiadó szerzője, vagy melyik zsánerben alkot.
Azt hiszem, tényleg működik a szakmai összefogás irodalmi berkeken belül is. Egyszerűen azért, mert komolyan gondoljuk és tudjuk is, hogyan érjük el ezt. Egy “lehetetlent” és “tabut” sikerült ledöntenem, amivel beérett negyedévszázad kemény munkájának gyümölcse. Ez egy csoda. Köszönöm mindenkinek!
Én Babus Enikő frissen díjazott Tündérkönyvtárossal, miután spontán felkeresett, hogy dedikáljak rajzban neki. Hálás vagyok és örülök nagyon a lehetőségnek!
But there are others more! 
)
Szabó Borka könyvszakember 